Bébiételek kóstol(tat)ása – Hozzátáplálási mini napló
Nem tudom más anyukák, hogy vannak vele, de én a hozzátáplálás alatt megkóstoltam minden ételt, amit a kislányomnak enni adtam. Tulajdonképpen a gyermekem „hivatásos” előkóstolója voltam.
Üveges bébiételek a terítéken
Mivel tél elején kezdtem el a hozzátáplálást, amikor egy csomó gyümölcs és zöldség már nem volt kapható, így jó pár üveges bébiételhez volt szerencsém. Amennyire féltem tőlük, annyira kellemeset csalódtam bennük. Pár kivétellel, mindegyik nagyon ízlett a kislányomnak és persze nekem is.
Hozzátáplálás indul
A tipikus gyümölcsösökkel kezdtük, almás, őszibarackos, szilvás, banános… stb.
Az elején mindenből csak pár kanállal adhattam, így nem egyszer volt, hogy megmaradt az üveg fele, egyharmada, amit sajnáltam volna kidobni, ezért azt jóízűen
elfogyasztottam. Sőt, volt olyan, amikor én jobban vártam a következő étkezést, hogy végre megkóstolhassam a szilva, körte almával és vajas keksszel nevű bébiételt. Igen, ez egy konkrét üveges bébiétel. Még a férjem is megállapította, hogy némelyik baba készétel jobb, mint amit a felnőtteknek gyártanak. Amikor lehetett már tejterméket is adni, akkor jöhettek a joghurtos, túrós gyümölcsös bébiételek. Ezek annyira finom krémesek voltak, hogy sose hagyott meg egy kanálnyit sem belőlük a kislányom.
A főzelék para
A főzelékekre szoktatás eleje egyszerű volt. Például a sütőtökös, paradicsomos bébiételek közül bármi jöhetett. Csak úgy faltuk őket. A sárgarépásaknál már volt néha fennakadás, de egy kis gyümölccsel vegyítés csodákra volt képes. Aztán jöttek a „zöldek”, mint a zöldborsó, a zöldbab, a spenót és társaik. Nem volt elég, hogy ezek nagyrészét jómagam nem szeretem, ráadásul még a üveges bébiétel változataik ízvilága sem a legmegnyerőbb. Például volt olyan zöldborsós, amit képtelen voltam lenyelni, annyira nem ízlett. De hát mit volt mit tenni, szerettem volna ezekkel a zöldségekkel is megismertetni a kislányom; így felvettem a „jaj de finom ez a főzelék” mosolyt és „lelkesen” elkezdtem kanalazni a gyerkőcnek. Hát a csemetém átlátott a dolgon és az első kanál papit úgy tolta ki a nyelvével, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Aztán a férjem kitalálta, hogy figyelemelterelésnek bekapcsol egy mesét a tévében, és így sikerült mindegyik „zöldséget” bevezetni.
Végül elérkezett a darabos bébiételek korszaka, amikkel felkerült a repertoárba például a tészta, az egyik nagy kedvenc. A leginkább azt élvezte benne a gyerkőc, hogy megfoghatta és mindenhová kiszórhatta. Nem egyszer még a füléből is tészta lógott ki a szó szoros értelmében. Az egész zöldségszemeket tartalmazó bébiételek esetében pedig, bőszen gyakorolta a csippentő ujjmozdulatokat. Hol a kukoricaszemeket, hol meg a zöldborsószemeket szedegette ki egyesével az ujjacskáival.
Valószínűleg a kóstol(tat)ás hozadéka, hogy a kislányom a mai napig sokszor nyújtja a kanalát, hogy ízleljem meg a hamiját.
Ha tetszett a cikk és szeretnél eligazodni az üveges bébiételek világában, akkor iratkozz fel a hírlevélre és tiéd lehet 3 ingyenes tanulmány.
Hozzászólások
Bébiételek kóstol(tat)ása – Hozzátáplálási mini napló — Nincs hozzászólás